Amikor tervezgettétek, majd vártátok a gyermeket, aki most ott szuszog a mindennapjaitokban, úgy képzelted, hogy te majd jó szülő leszel. Nem is csak elég jó, ugyan, hanem igazán jó, ha ugyan nem tökéletes. Határozott elképzelésekkel, nevelési elvekkel, hiszen láthattad más gyermekeit, levontad a tanulságot a saját gyerekkorodból. Bennem legalábbis voltak ilyen gondolatok.
Ebben az ideális szülő-gyermek kapcsolatban a szülők eredményesnek élhetik meg magukat (értsd: tökéletesség érzése), értik a gyermeküket (pedig még nem is beszél), tudják, miért viselkedik így vagy úgy és erre ők megfelelően tudnak reagálni. A kisgyermekkor folyton változó igényei és körülményei között is ki tudják alakítani a saját hatékony szülői hozzáállásukat, rutinjukat és összeségében a szülő-gyermek kapcsolat rendkívül harmonikus (se gonosz mostoha, se hétfejű sárkány az ágy alatt).
No de aztán jön a valóság, amikor néhány előre nem kalkulált nehézség mégis előjöhet:
Ha úgy válik szülővé valaki, hogy bár tengernyi információt olvasott össze, főleg az internetről és valamennyit könyvekből, több ismerős különböző véleményét és tanácsát meghallgatta és ez az információ-rengeteg mégsem tölti el megnyugvással, sőt, inkább összezavarja. Ha a gyermek megszületését követően, minden előzetes infógyűjtés mellett is a valóság valósággal sokkolja: nem ilyennek képzelte a saját szülői érzéseit, egyáltalán, már tényleg szülőnek kellene éreznem magam? És még magabiztosnak is kellene lennem? Ha azt érzed, hogy: a babám is máshogy viselkedik, mint szerettem volna, a nagykönyvről nem is beszélve, most akkor én rontottam el? Vagy a gyermekem működik rosszul? Megszerelhető? És különben is, milyen lesz így szülőként a kapcsolatom vele, hogy nem ezt vártam, nem így képzeltem? Többet sír, kevesebbet alszik, nehézkes az etetés, a hozzátáplálás, nem lehet magára hagyni, eszméletlen, milyen dacos, nem rajong a kistesóért, engem meg megrugdos… Tudnád még sorolni? Konzulensként sokféle helyzetet látok, és persze minden helyzet más és más.
Nehezítő körülmény a gyermek megszületését követően az on-line fórumokon és az off-line játszótéren átmeneti ismerősöktől – akiknek az életébe 0-24-ben azért nem lát bele az ember – kapott információk, frusztráló minősítések és összehasonlítgatások. Az enyém már…, nahát, tényleg a tiéd olyan sokszor ébred, szegény… Vagy a tágabb család által jelzett elvárások… ennyi idős korában már rég átaludta, bilizett, és különben is, sosem hisztizett… Sok volt olvasni is, ugye? Sokkoló? Persze, ha minden egyszerre lenne, ha mind megjelenne minden családban, az nem csinálna különösebben jókedvet és nem lenne szülői önbizalom erősítő. De szerencsére ennél jobb a helyzet és vannak megoldások.
A mi társadalmunkban még mindig sokszor nehezítő körülmény, a „majd mi megoldjuk” elv, a „nem kérünk segítséget”, mintha az szégyen lenne. Pedig, ha belegondolsz, tanultad úgy a szülőséget, mint ahogy iskolarendszerben tanultad és vizsgáztál a hivatásodból? Autót úgy vezetsz, hogy kihagytad az elméleti és a gyakorlati képzést? Nem, ugye? Nincsenek már nagycsaládok, egyre kisebb esély van arra, hogy ellessük a szülőséget a nálunk tapasztaltabbaktól. Honnan kellene akkor tudnod a szülőséget? Ér akkor segítséget kérni, ugye?
Mi az szerinted, amire szükséged van, amitől általában elmondható, hogy szülőként jobban, eredményesebben, hatékonyabban éreznéd magad? Vagy szeretnéd a bölcsek kövét is magadénak tudni? De miért kell a bölcsek köve nekünk, szülőknek annyira? Mert ki több, ki kevesebb, de ritkán elegendő gyakorlati tapasztalattal kezdenek neki a családok a szülői létnek. Elméleti tudás már inkább van, itt viszont a bőség zavara tud kialakulni. Mert a szülőség egyik pillanatról a másikra következik be, ahogy a baba megszületik. Ennek visszafordíthatatlansága és az újfajta felelősség meglepő tud lenni, de lehet rá készülni, milyen területeket érint a változás. Minél több a tudás, annál kisebb a sokkoló meglepetés. A születés pillanatával az anya/apa lettem érzés nem jár automatikusan, van, akinél igen, de a többségnél másfél év a szülővé válás teljes folyamata. Időt kell adni a változásnak, a szülőnek maga felé, a másik szülő felé és persze a gyermeknek is, aki ebbe az új világba csöppent. Mert tapasztalat és rutin híján nagyon könnyen el lehet bizonytalanodni és a szülőség nem olyan, mint az iskola, ahol az erőfeszítést záros időn belül osztályozzák: itt lassan jön a visszacsatolás, a „de jól csináltam” életérzés.
Képzeljük el, hogy létezik a szülői bölcsesség köve. Miért lenne ez jó? Ha van hiteles infód, ami segít saját magad, a gyermek, és általában a helyzet megértésében, már jobban érezheted magad. Ezek egy része általános jellegű információ, de hangsúlyozom, fontos a számodra megbízható forrás, a védőnő, gyermekorvos, szülő-csecsemő, kisgyermek konzulens vagy egy tapasztalt és jó szándékú idősebb családtag vagy barát. A másik része egyéni, az adott család vonatkozásában mérvadó információk. Mert ráláthatsz a lehetőségeidre, mi mindent tudsz tenni azért, hogy hatékony, magabiztos szülőnek érezd magad még egy dackorszakos gyermek mellett is. Mert arra is ráláthatsz, hogy melyik helyzetnek mi az oka és mi mutat a megoldás felé, például egy alvási probléma esetén. És mindezek által ki tudod alakítani, ami a Te családodnak a legjobb megoldás.
Szeretnéd a bölcsek kövét? Most gonosz leszek, ennyit írok róla és aztán közlöm, hogy hát az bizony nem létezik olyan formában, hogy egy jó tündér csak úgy a kezedbe nyomja. Van viszont más a tarisznyámban:
Anyacsoportok, anyaközösségek, ahol az azonos élethelyzetben levők találkozhatnak és tartoznak össze egyre inkább, hétről hétre. Ebben a körben lehetséges egymás jószándékú meghallgatása, a bevált jógyakorlatok megosztása konzulensi támogatás mellett. Ezekbe a csoportokba várandós és már babás szülőket egyaránt szeretettel várok.
Egyéni szülő-csecsemő, kisgyermek konzultáció valamilyen konkrét nehézség, a gyermek viselkedése kapcsán (sírás, alvás, evés, dac, szobatisztaság, hogy csak néhány témát említsek a már fentebb felsoroltak közül) vagy egy várható helyzetre, például első gyermek vagy kistestvér születésére történő készülődés során.
Szülőkonzultáció, ha a szülőséggel, neveléssel, elvekkel, örökölt, hozott mintákkal kapcsolatban van kérdésed.
Szülőcoaching a kisgyermekes szülő felnőtt szerepei kapcsán, ha már nagyon nyomasztja valamelyik szülőt a mindennapi mókuskerék, a monotonitás és időbeosztás, a saját új identitás megtalálása szülőként vagy a család-karrier kérdés. A segítségemmel kívülről rálátni a saját helyzetedre azt eredményezi, hogy a kérdéseim mentén az erőforrásaidat feltérképezzük és aktiváljuk, és így tovább tudsz lépni, kimozdulsz a holtpontról.
A célja ezeknek az általam kísért folyamatoknak kisgyermekes család harmonikus működésének a kialakítása. Akár az egész családdal, akár szülő-gyermek párossal dolgozom, a változás jellemzően mindig az egész családot érinti. Úgyanígy, az egész családra kiható változás az is, amikor a szülővel dolgozom a saját felnőtt élete kapcsán. A családon belül az egyensúly megtalálását, a HOSSZÚ TÁVÚ EREDMÉNYES SZÜLŐI MŰKÖDÉST segítem, hiszen a változás megtapasztalásán túlmenően a kísérési időszak során a szülőkben kialakult rálátás és az eszközök a családé maradnak, amihez bármikor tudnak nyúlni, a gyermek növekedése adta folyamatosan újra formálódó viszonyok között is. Így aztán végül a BÖLCSEK KÖVE OTT LESZ A ZSEBETEKBEN, a megszerzett tudást már nem veszi el senki.